Olvastuk a naplódat, igazán megügyesedtél, nem hordasz már össze hehet-havat, csak így tovább! Mi most elég messze vagyunk tőled, majdnem pont ott, ahol tavaly ilyenkor voltunk, Rodosz szigetén. Egy tengerparti házban lakunk és nagyon boldogok vagyunk, de azért nem teljesen, mert hiányoztok. Te, Bajkál, és a többiek is, Nacho, aki minden este...

Kevdes Naplóm! Zoli egyszer azt mondta, mindig így kezdjem az írásaimat, úgyhogy így is kezdem dacára annak, hogy nem is tudok írni, mert a kutyáknak nincs is szükségük írásra, mert anélkül is tudnak mindent, ami kell. Hogy Zoli és Anita hová tűntek tegnap hajnalban, arról fogalmam sincs, felszívódtak, kámforrá váltak. Máskor is csináltak már...

Békés minden, Lady és Zserbó hazamentek, lévén napközisek, megjött Emma és Leia. Bajkál az ajtó előtt őriz, Breki az Indigó felől, a fiatalok pedig a kamrák előtti térben pihennek szép nagy kutyaágyakon. Szinte hallani, ahogy zsong a kutyák fejében a rengeteg játék, birkózás, futkározás, egyszóval az élet:)