Dante

Dante tegnap érkezett, 15 éves, túl 3 sztrókon. A járása kissé féloldalas, de azért nem hagyja el magát, szeret bóklászni a kertben, a többiek tisztelettel és némi megilletődéssel figyelik. Bölcs, szelíd,  "mindentlátott" kutya, ahogy a szemünkbe néz, elszorul a szívünk. És persze simogatjuk, szeretgetjük. A mai másik véglet Vilkó volt, a 8 hónapos labrador ifjú, délelőtt jött ismerkedni. Ami a behívhatóságát, azaz az engedelmességét illeti, a gazdája szerint egyes alá volt. Itt van aztán Maszat, az édes Kismaszat - volt egy kedves film: Kismaszat és a gézengúzok -, aki most is remekül érzi magát, és időnként fenyegetően lép fel a borderekkel szemben, amint az az imént publikált videón is látszik (Nagymaszat és a gézengúzok). A borderek valamiért tudomásul veszik ezt, borzadva néznek Nagymaszatra, és illő távolságból várják a fejleményeket. Nagymaszt utánuk ered, majd megtorpan, aztán már mint Kismaszat fut vissza hozzánk. A borderekkel amúgy minden rendben van, de már-már gyanús, hogy mennyire jó kutyák. Egyszer sem vesztek össze, önfeledten játszanak egymással és féltékenyen őrzik egymást. Pedig illene már valami csalafintaságot elkövetniük, mert - ahogy Rejtő írja - az ördögnek sem áll jól, ha bölcsődalokat énekel. Igaz, Kyle ma próbálta menteni a menthetőt, mindenáron ki akarta szedni a kemencéből a pizzánkat, de mi megelőztük. Orez most az Indigó udavrában tölti a napjait, mert nem lehet összeengedni Bajkállal. Négyszer is átmegyek hozzá egy-egy félórára. Tanulunk, játszunk, beszélgetünk. Orez rám teszi a mancsát, mélyen a szemembe néz, és azt mondja..., de nem akarok indiszkrét lenni. Bajkál és Breki végzik a dolgukat, Minyon kint kóborol valamerre, több napi alvás és étkezés után délután fogta magát, és távozott az ablakon át. Ősz van, fáradt napfény, szűrt ragyogás.