Dér felismeri magát a tükörben, mi pedig elköszönünk a Villa Socratestől

Misi lassan 2 hete vigyázza-gondozza a kutyákat, igazán lelkiismeretes, nagyszerű várgazda - természetesen a Macskavárra gonolunk -, de most nem mint a panzió jó szelleméről írok róla, hanem mint ifjú festőről, merthogy készített egy képet Dérről. Dér szintén ifjú, de nem festő, hanem nemes vizsla, egész délutánokat elbóklászik a kertben, a bokrok, virágok illatát tanulmányozza, de azért játszani is imád a többiekkel. Misi képének a címe: Dér felismeri magát a tükörben. Fantasztikus kép, alig várjuk, hogy a valóságban is láthassuk! De persze nemcsak őt, hanem a többieket is, Nachot, Beant, Ubult, Pocakot, Zorát, és persze Bajkált, Brekit és Minyont. Érkezik ma még egy vendég, Orez, ő sokáig itt lesz, róla majd külön írok, Mi pedig ma elköszöntünk a Villa Socratestől, a legszebb helytől, ahol életünkben jártunk. Teljesen magunkban voltunk, 5 kilométeres körzetben se bolt, se buszmegálló, csak a hegyek és a tenger, ahová a villának saját lejárója volt. A hely méltó volt névadójához, Szókratészhoz, aki mindig többé és jobbá tette az embereket.