Itt a tavasz, halihó!

Boldogult gimnazista koromban így fejeztük be: Éljen Szovjetunió! Sok ilyet tudtunk, kedvencünk volt még a "Szomjas vagyok, ihatnám, veled vagyunk Vietnám". Akkor is a béketábor részei voltunk, akárcsak ma. (Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!) De ha béketábor, akkor ott nix ugribugri, nix LMBTQ, bármit is jelentsen ez. A mi kutyácskáink persze mindezekről semmit se tudnak, és milyen jó nekik! A lényeget tudják, a többi nem érdekes. Tudják, hogy tavasz van, amitől mindenki kissé felfokozott állapotban van, a nagyok kint a kertben, a kicsik bent a házban. A kicsik remek osztálykösséget kovácsoltak össze, Beni, Maszat, Daisy és Luci. Beni a főkolompos, tavaszi harciassággal teper le mindenkit és fenyegeti a macskát. Minyon egyelőre még fontolgatja, hogy felpofozza-e a nálánál kisebb harci ebet. Maszat mindenben benne van, de ő megfontoltabb, akárcsak Daisy, aki viszont elnyerte a kert leghangosabb ebecskéje címet. Luci köztük a legnagyobb, szelíd, mindenkivel kedves, csupa derű-kutya. A kintiek közül a legnagyobb térfogattal most Döme bír, nem is tudom, mikor nőtt ekkorára, de talán már befejezte a növekedést, jelenleg a kisborjú fizikai paramétereivel dicsekedhet. Grétike szokás szerint a kert eminense, Dér, a kedves jó Derecske pedig véget nem érő botanikai tanulmányait folytatja a kertben. Bajkál felvigyáz, Breki pedig... Breki minden vendégünk lábát szorosan átöleli, azt sugallva, hogy neki nincs is gazdája, őt nem is szereti senki. Szóval folyamatosan lejárat bennünket. Ezért (is) imádjuk:)