Jönnek a borderek, jönnek a borderek!

Szepesi György hajtogatta ezt azzal a különbséggel, hogy ő nem bordereket, hanem csehszlovákokat mondott 1969-ben Marseilles-ben, és tényleg jöttek is azok a fránya csehszlovákok és 4:1-re elvertek bennünket, ezzel ki is rúgtak minket a VB-ről. Ez jutott reggel az eszembe, amikor a 4 szépséges border vonult felém a kertben. A négyből hárman már régi motorosok itt - Kyle, River és Panka -, Nasi azonban most volt itt először. Mindannyian 2-3 év körüliek, fényes, tarka bundát és ragyogó szemeket viselnek. Persze nem a bunda teszi a kutyát, de azért... Hasonlóan fényes bundát visel Nacho és Bean is, akik még mindig nem teljesen értik a magyar nyelvet - lévén németek -, de a szívükkel mindent értenek, mintha csak olvasták volna a Kis herceget (Jól csak a szívével lát az ember.) Mert valójában Nacho és Bean az égvilágon mindent megért, hiába nem bírják szépséges nyelvünket, mélyen néznek a szemünkbe úgy, hogy föllángol az ember szívében valami megrázó érzés. (Talán vannak, aki szeretetként ismerik fel ezt.) Ma csatlakozott a falkához Szofi is, a szerény, engedelmes Beagle, aki fajtatársaihoz hasonló intenzitású érdeklődést mutat az élelmiszerek irányába. Zserbó is itt volt, de ő csak naplözibe jár, ritkán alszik itt, de holnap újra jön. Rólúk nem tudtam épkézláb fotót készíteni, de majd holnap. És lefényképezem majd a konyhaszekrényt is, amit Anita délelőtt kékre festet, sőt, az újraburkolt előszobát is, egyúttal elnézést kérek Ödön von Linóleum mestertől, aki különleges rágmányaival ékesítette a pvc padlót, és most ezek a rágmányok kidobásra kerültek. Bár csodálom a mester művészetét, bízom benne, hogy legközelebb más alapanyagot választ műalkotásai létrehozásához. Szóval holnap új fotók! Addig is gyönyörködjenek a maiakban!