Jószomszédunk, Jorgosz Szamariosz

Kedves Breki, köszönjük a mai képeket, és nagyon örülünk, hogy Misivel ilyen jól kijöttök. Mi is jól vagyunk, de nem teljesen, már ami engem illet, mert reggel volt egy rossz mozdulatom, amitől beállt a derekam. Ez azt jelenti, Breki, hogy négykézláb mászkálok, mint te. Csakhogy a te négykézláb mászkálásod nem tűnik fel senkinek, de az enyém annál inkább! Ez azért van, Breki, mert az emberek mindenféle dologhoz hamar hozzászoknak, és valósággal elvárják, hogy egy ilyen énféle ember két lábon mászkáljon. De nem baj, mert hoztam magammal Diclopramot, amit még Alma gazdasszonyától kaptam a nyáron, aki pont az ilyen derékfájósokkal foglalkozik, és úgy hívják, hogy reumatológus. De azért jó dolgok is történtek ma, például a barátságunk elmélyülése Jorgosz Szamariosszal. Ő az a szamár, akiről tegnap írtam neked, és szerintünk valószínű, hogy így hívják. Mert itt majdnem mindenkit valahogy így hívnak, mindenki valamilyen osz vagy iosz. Ha te görög kutya lennél, akkor bizonyára úgy hívnának, hogy Brekosz Macskavariosz, Bajkál Bajkaliosz lenne, Minyon pedig Minyonisz. Ma is vettünk almát Jorgosznak, aki lelkesen vár ránk a kertje keritésénél és a kezünkből eszegeti ki a gyümölcsöket. Nagyon kedves, meleg tekintete van, és ő is a tenyerünkbe nyomja a fejét, mint Nacho. Csodálatos hely ez a Kremasti, Breki! Ez a hely a sziget északnyugati oldalán van, itt mindig erős a szél és nagyok a hullámok, ezért ide kevesebben jönnek, mint a sziget másik oldalára. Olyan közel lakunk a tengerhez, mint Sanyi lakik hozzánk. Közvetlenül a vízparton van egy taverna, talán ha 10 méterre a víztől, minden nap leülünk ott egy asztalhoz, eszünk-iszunk valamit, aztán megfürdünk a tengerben. Aztán olvasgatunk vagy besétálunk Kremastiba, ami egy pici görög város, ahol nincs az égvilágon semmilyen olyasmi, amit a turisták látnivalónak neveznek, de nekünk épp ez tetszik benne, mert így turisták sincsenek - rajtunk kívül -, és mert nem akarunk mi látni semmi különöset, Breki, csak itt lenni ebben a kedves görög kisvárosban és az ő tengerpartján. Hát, most ennyit magunkról, de azt még azért elmondom neked, hogy a nap legjobb pillanatai azok, amikor megérkeznek a telefonjainkra Misi képei, és láthatunk benneteket, láthatjuk, hogy jó a kedvetek, játszotok, hogy boldogok vagytok. Látjuk, hogy Léna és Leia otthon érzik magukat, akárcsak Nacho és Bean, és hogy ott volt Lady és Zerbó is napközizni, szóval, hogy minden a rendes kerékvágásban halad, és a Macskavárban nem áll meg az élet csak azért, mert mi nem vagyunk ott. És ez így van rendjén, Breki, mert a fő az, hogy mindig legyen veletek legalább egyvalaki, aki szeret benneteket! Úgy, mint Misi:)