Kicsik és nagyok

A mai névsor a következő: Rumli, Maszat - kicsik -, Dante, Nasi, Dér, Alma, Kyle, River, Bajkál - nagyok - nagyok, Breki: közepes. A legkülönösebb az volt, hogy Rumlika, az egyéves ifjonc Dante mellé szegődött és barátkozni kezdtek. Dante rendkívül friss és energikus volt ma (is), mintha valamiféle ebenergia-italt ivott volna. Pedig nem ivott semmi effélét, csak jól érzi magát a többiekkel, akik között hölgyek is vannak természetesen, méghozzá szép számmal. Mert - úgy hallottuk - a régi szép időkben Dante nagy csodálója volt a kutyahölgyeknek. Maszat játékkal és fontoskodással töltötte a napot, ha valahol történt valami, nyomban ott termett és harsány ugatással jelezte, hogy látja ezt a dolgot, tud erről a dologról, és a maga részéről nem is tenne hozzá semmit. Dér botanikai tanulmányait folytatta ma is, ami annyit tesz, hogy a nap jó részében bokrokat, füveket, vadvirágokat és bogarakat szaglászott. Aztán egyszerre csak a teraszon termett a szájában egy labdával, majd megiramodott, mire Alma, a másik vizsla utána eredt, és mint két karcsú, barna madár röpködtek a kertben. Alma egyébként igazi szék- és ágyfoglaló kutya, bármi áron fölnyomul páldául a teraszon álló hintaágyra, amin egyébként mi szoktunk üldögélni, elterpeszkedik rajta, és csak hangsúlyos noszogatásra hajlandó onnan lehuppanni. Persze megértem Almát, mert pont erre a hintaágyra süt legjobban a Nap, és olyan jó az őszi napfényben ringatózni! De a legaktívabbak nem ők voltak ma, hanem Nasi. Nasi iskolázott, szépséges ifjú saját alvóketreccel, amit azonban egyelőre nem nagyon akar igénybe venni - sőt, egyáltalán nem akar! -, itt van velünk a fenti nappaliban és az egyik kutyaággyal a szájában lófrál fel-alá. Nasiról sugárzik a kedvesség, a jóság, a becsületesség és az okosság. Ha most osztályozó konferencián lennék mint Nasi osztályfőnöke, akkor a tisztelt kartársaknak példás-példás minősítést javasolnék részére. Kyle és River egyre gyanúsabbak, annyira jók. Kyle ma felugrott Zoli fiunk ölébe, így ketten lengedeztek a hintaágyon. River nem ugrott föl sehová, csak boldogan bóklászott. játszott, pihent és mosolygott, de talán nem is mosolygott, mert ő maga a mosoly. Bajkál néha rendet tett, amin azt értjük, hogy magához vette a falka labdáját és tüntetően mutatta, hogy minden labda és játékszer legelsősorban is őt illeti, mert ő itt a góré. Breki kívülállóként, némi fensőbbséggel szemlélte a nap eseményeit, leginkább a selyemfenyő alatt heverészett. Már csak Orezről nem írtam, mert Orez most Sanyinál van. Úgy tűnik, hogy örök barátság szövődik e között a két nemes lény között. De ezt majd legközelebb elmesélem.