Ordító szomszéd (Levél Brekinek)

Kedves Breki!

Olvastuk a naplódat, igazán megügyesedtél, nem hordasz már össze hehet-havat, csak így tovább! Mi most elég messze vagyunk tőled, majdnem pont ott, ahol tavaly ilyenkor voltunk, Rodosz szigetén. Egy tengerparti házban lakunk és nagyon boldogok vagyunk, de azért nem teljesen, mert hiányoztok. Te, Bajkál, és a többiek is, Nacho, aki minden este belenyomta a fejét a tenyerembe, hogy simogassam, Bean, aki folyton az ölünkbe feküdt, a kedves, okos lányok, Leia és Léna és a többi kutya is mind, mind, akiket megismerhettünk a nyáron. Itt is vannak kutyák, és ha találkozunk eggyel, rögtön megpróbáljuk kitalálni, hogy kire is hasonlít. Ma például láttuk Fluffy és Gréti helyi változatát. De nemcsak kutyák vannak ám errefelé! Lakik itt mellettünk valaki, aki minden nap megmelengeti a szívünket: egy csacsi. Azt hiszem, te még nem láttál csacsit, de lovat már igen. Nahát, a csacsi olyan, mint a ló, csak teljesen más. Amúgy szamár a hivatalos neve, a csacsi csak amolyan kedveskedő elnevezés. Ez a mi csacsink egy kis kertben él egyedül. és jobb híján száraz kórót eszeget, mert semmi más nem terem meg ebben a kiszáradt kertecskében. Szerencsére azért nem gazdátlan, mert mindig van friss ivóvize. Néha, ha a kedve úgy hozza, beleordít a világba, mert tudod, Breki, a szamár csak a mesekönyvekben mondja, hogy IÁ, a valóságban ordít, hasonlóképp, mint Barka - a mesekönyvek szerint persze ő is csak béget -, csak a csacsi valamivel hangosabban csinálja. Ma vettünk neki 3 almát, mondhatom, nagy élvezettel eszegette. Elküldöm neked a képét, kérlek, majd meséld el a többieknek is, hogy miféle szerzet a mi szomszédunk.

U.I.: Mondd meg Misinek, hogy köszönjük a képeket, holnap is küldjön!