Orez

Ígértem, hogy elmondom Orez történetét. Ez a rendkívüli teremtés három hete van nálunk, és egészen tegnapig úgy volt, hogy a Macskavár lesz a végleges otthona. Nemcsak én találtam rendkívülinek, de Ágota főorvos asszony is, aki a gyógyítás mellett kutyatréner is, és van egy alapítványa, ahol segítő kutyákat képeznek ki. Jó félóráig tesztelte Orezt, és azt mondta, hogy minden tekintetben alkalmas lenne testi fogyatékkal élő emberek megsegítésére is. Hogy Orez hogy került hozzánk, azt Annamária meséli el Önöknek. Annamária és családja - Feri, Boglárka, Boróka és Brigitta - kedves barátaink, Imecsfalván van az otthonuk, de Németországban élnek. Idemásolom változatlan formában Annamária szövegét, amit a facebook messengeren küldött el nekünk.
"Kedves Anita és Zoli!

Ahogy ígértem, itt van Orez története.
Körülbelül három napja voltunk Erdélyben, amikor egy este elindultunk a városba pizzázni – csak mi, csajok, mert Feri visszament Németországba. Útközben, Imecsfalva és Kézdivásárhely között, a főút mellett észrevettünk egy nagyon sovány kutyát. A lányok rögtön felfigyeltek rá. (Utólag megtudtam, hogy már napok óta kóborolt ott, és sokan mások is látták.) Hazafelé ismét találkoztunk vele.

Amint hazaértünk, a lányok elkezdtek könyörögni, hogy menjünk vissza és vigyünk valamit enni annak a szegény kutyusnak. Így hát összeszedtünk néhány dolgot – volt egy kutyakonzervünk és pár szendvics az útról –, majd visszamentünk. Orez annyira éhes volt, hogy a konzervet szó szerint a levegőben elnyelte, ugyanígy a szendvicseket is. Fogalmam sincs, hogyan tudott enni, hiszen lélegezni is alig tudott, szegénynek nagyon szorosan egy bála kötél volt a nyakára tekerve. Erre még egy hosszú kötél mindkét vége rá volt kötve úgy, hogy bármibe beleakadhatott volna, így könnyen megfulladhatott volna. Székely férjem lévén volt bicska az autóban, azzal nagy nehezen levágtam a kötelet a nyakáról, mert nagyon szoros volt.

Fájó szívvel, de sietnünk kellett haza, mert nem volt biztonságos az éjszaka közepén, a főúton, három gyerekkel kutyát etetni. Az autósok nem is rejtették véka alá a nemtetszésüket. Otthon a lányok újra kérlelni kezdtek...

Könyörögtek: "Kérlek, anyu, hozzuk haza a kutyust!" Szívem szerint én is azonnal magunkhoz vettem volna, hiszen aki egyszer Orez szemébe néz, az azonnal beleszeret. De lehetetlennek tűnt. Tudjátok, milyen nehéz volt nekünk Pfoti pulink esete – vettünk egy kiskutyát, majd egy év után a szüleimre kellett hagynunk, mert a szomszédok - Németországban - folyamatosan nehezteltek Photi ugatása miatt. Hogyan hozzunk el és vegyünk magunkhoz most egy még nagyobb kutyát?

Nehéz döntés volt. A lányok azt mondták, ha ott hagyjuk, egy autó úgyis elüti. Időt akartam nyerni, hogy átgondoljam, ezért azt mondtam nekik: "Reggel érte megyünk, és elővesszük pórázon. Éjszaka túl veszélyes." De ők csak kérleltek, sírtak, hogy ne hagyjuk ott a szegény kutyust, találunk neki gazdit valahogy, ne hagyjuk elpusztulni. Végül elindultunk érte, de most csak Bogival, mert ő olvasta, hogyan kell ilyen kutyákat befogni.

Megtaláltuk Orezt, nagyon gyenge és szelíd volt. Nem ellenkezett, amikor a nagy pokrócot rátettük, és nyugodtan hagyta, hogy betegyem a kocsiba. Lefeküdt a hátsó ülésre, és amikor a szemébe néztem, tudtam, hogy jól döntöttem.

Amikor hazaértünk, akkor ért csak igazán a sokk. A lámpafényben láttuk, hogy az egész testét vérző sebek borítják. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam, mi okozhatta, és aggódtam, hogy valami fertőző betegség lehet. Ráadásul a gyerekeket is a közelébe engedtem. Azonnal írtam az állatorvos ismerősömnek, és részletesen elmeséltem neki mindent. Persze csak reggel kaptam választ, mert akkor már éjfél is elmúlt.

Boglárka aznap románul tanult, és pont akkor találkozott az "orez" szóval, ami magyarul rizst jelent. Annyira megtetszett neki ez a szó, hogy azonnal elnevezte a kutyust Oreznek. Hűségesen az ajtó előtt aludt első éjjel, betakartuk, mert reszketett a hidegtől.

Reggel jött az állatorvos válasza: a képek alapján a sebeket valószínűleg bolhák okozták. Délután el is vihettük Orezt vizsgálatra és kezelésre. Orez végig nagyon szelíd volt. Hagyta, hogy betehegyük az autóba, és az állatorvosnál is türelmesen feküdt az asztalon, amikor lenyírták a szőrt a sebek körül. De amikor már borotválták, az nagyon fájt neki, így el kellett altatni. A hasa alatt néhány seb már gennyes volt és bűzlött. Az orvos megállapította, hogy Orez alultápláltság és a bolhák vérszívása miatt élet-halál között volt. Legalább négy órát tartott a sebek kitisztítása, majd Orez kapott egy injekciót. Vettünk neki egy zsák magas kalóriatartalmú tápot is, hogy felerősödjön.

Hazafelé az autóban szó szerint tócsában úsztak a döglött bolhák, amik kihullottak belőle. Képzeljétek el, milyen tele volt szegény! Az első három hétben, amikor elmentünk valahova és hazajöttünk, mindig futott felénk, de nem merte felemelni a fejét, és nem mert ránk nézni. Ez lassan oldódott csak fel, ahogy egyre jobban megszokta, hogy biztonságban van.

Sajnos öt hét múlva vissza kellett jönnünk Németországba, és mivel nem találtunk senkit, aki befogadta volna, és az autóban sem volt hely, körbekerítettük az imecsi telkünket villanypásztorral, és fájó szívvel otthagytuk Orezt. Apukám járt hozzá etetni, de tudtuk, hogy itt az ősz, és esőben vagy hidegben ő már nem tudna 7 km-t megtenni a senioren mobiljával.

Amint elmentünk, Orezhez - ő szuka - elkezdtek járni a fiú kutyák, és egy pár nap múlva megtudtuk, hogy Orez is eltűnt. Ekkor kezdtünk igazán aggódni. És ekkor jutottatok eszembe ti, és ti azt mondtátok, hogy hozzuk el hozzátok, ahol könnyebben lehet majd gazdit találni neki. Hát így került hozzátok Orez."

Orez kezdetben nagyon félénk volt nálunk, de aztán szép lassan feloldódott. Amint a kéthetes nyaralásunk után beléptünk a kertbe - akkor már 4. napja volt itt Misivel -, azonnal mellém szegődött és attól kezdve nem tágított mellőlem. Intelligenciája szembetűnő volt, minden nap tanultunk vele vagy 2 órát, szinte azonnal megértett minden parancsot. Észrevettem azonban, hogy féltékeny. Azzal kezdődött, hogy egy kis jövevénybe finoman belecsípett. Először azt gondoltam, hogy egyszerűen csak játékra invitálja, de sajnos ennél többről volt szó: féltékenységről. Ezt még viszonylag jó lehet kezelni, de nem állt meg itt a dolog: Orez egyre nehezebben viselte Bajkál falkavezérségét, és tegnap megpróbálta Bajkált letaszítani a trónról. A kutyák szerencsére látható sérülés nélkül megúszták a csetepatét, de én kaptam Oreztől egy rendes harapást a térdhajlatomba, úgyhogy a baleseti ambulancián kötöttem ki. Orez nem nekem támadt, hanem a küzdelem hevében belém kapott jelezve, hogy hagyjam őt békén, ő most a trónért harcol. A harc nem dőlt el, de nyilvánvaló, hogy a robosztus ifjúval szemben Bajkál alul maradna. Bajkál 13 éves, nem tehetjük ki őt a megaláztatásnak. Fáj a szívünk Orezért, aki az égvilágon semmi rosszat nem tett, pusztán a tiszta ösztöneinek engedelmeskedett, mert annak engedelmeskedni kell a kutyának éppúgy, mint minden állatnak. Orez sorsának fonalát tovább szövik a párkák - a görögök szerint konkrétan Lakheszisz -, életének következő állomása Németország lesz, Annamáriáék otthona.
Egyébként mindenki jól van.