Szent Nektariosz harca a rossz hírekkel (Levél Brekinek)

Kedves Breki!

Tudatom veled, hogy ma megint találkoztunk Szent Nektariosszal. Vagyis nem vele, hanem egy neki szentelt kis kápolnával Kremasti egy isten hátamögötti kisutcájában. Tavaly már írtam neked Szent Nektarioszról, de talán nem bánod, ha fölelevenítem most újfent az alakját. Szent Nektariosznak fordulatos élete volt, és mindig nagyon akarta a jót, Egyiptomban járta a papi iskolákat és már a püspökségnél tartott, de akkor valamiért folyton csúf pletykákat kezdett terjeszteni róla a nép, aminek az lett a vége, hogy megfosztották a püspöki székétől és még Egyiptomból is száműzték. Elég csúnyák lehettek azok a pletykák, Breki, hogy még az országot is el kellett hagynia! Egyiptomból Athénba ment munkát keresni, de mivel az athéniak is hallották és terjesztették a csúfabbnál csúfabb pletykákat, így ott nem is kapott állást. Ekkor azonban a felettesei rájöttek, hogy a pletykák nem is biztos, hogy igazak, úgyhogy áthelyezték egy távoli helyre prédikátornak, ahol később még iskolaigazgató is lett. Nagyszámú ún. lelki gyermeke volt a püspök-prédikátor-iskolaigazgatónak, közéjük tartozott néhány fiatal lány is, akik a szerzetesi életnek akarták magukat szentelni,  de annyira ragaszkodtak Nektarioszhoz, hogy nem léptek be egy monostorba se!
Nektariosz mint jó pásztor, keresni kezdte a helyet, ahol nyugodtan élhetne a lányokkal, végül Ejina szigetén találta meg. Ott vett egy régi monostort, ahol le is telepedtek, Hanem Breki, a háládatlan nép itt is a szájára vette Nektarioszt, és a korábbiaknál minden tekintetben  csúfabb pletykákat kezdett terjeszteteni róla, úgyhogy végül az athéni érsek egy vizsgálóbiztost küldött a szigetre. Amikor ez a vizsgálóbiztos megérkezett és látta, hogy mi folyik ott, nyomban kentaurnak nevezte Nektarioszt és a szakállánál fogva rángatta ki a monostorából. Aztán mégis szentté avatták ezt az embert és még templomot is emeltek neki. 
De hogy valami érdekeseről is írjak, ma háromszor is voltam Jorgosznál - Jorgosz Szamariosz Csacsioszról beszélek -, almát és narancsot vittem neki. Azt vettem észre, hogy a narancsot jobban szereti, mint az almát, de a legjobb az volt az egészben, hogy hangos ordítással üdvözölt bennünket. Tudod, Breki, van a szamárban (is) valami végtelenül kedves, vonzó dolog, pont mint a kutyákban, a macskákban és úgy általában az állatokban. És persze az emberekben. Talán azért kedvelem annyira ezt a szamarat, mert magamat látom benne. De ő is kedvel engem, ez teljesen nyilvánvaló, és én nem tudok mást elképzelni, minthogy ő is magát látja bennem. Vagyis egy szamarat. Ember a szamárban, szamár az emberben! De ezt az egészet ne mondd el a többieknek, főleg Bajkálnak ne, nehogy féltékeny legyen, és nehogy te is féltékeny légy! Mert minden szamártól jobb lesz minden kutya, mint ahogy minden kutyától jobb lesz minden! Na de mostmár rólatok! Mondd meg Misinek, hogy küldjön minél több képet, mert alig várjuk a képeit! Nagyon hiányoztok, holnap újra írok!