Hogy kerül a csizma az asztal... alá?

Heten vagyunk, mint a gonoszok, csakhogy itt egy gonosz sincs, kizárólag a jóság dominál. A hét jó a következő: Bandi, Ella, Dér, Kyle és River. Ella, Bandi, Bajkál és Breki. elválaszthatatlanok, igaz, nem is akarja őket elválasztani senki. Egész álló nap együtt vannak, játszanak, pihennek, úgy tűnik, egymásba habarodtak. Ennek a habarodásnak Bandi testmozdulataival is nyomatékot ad, bár még csak 6 hónapos, vagyis a lányokra még veszélytelen. Most is együtt lófrálnak a kertben, Reggel megjött Dér, a botanikus vizslafi és nyomban játékot kezdeményezett a szerelmespárral. A játék lényege, hogy Dér felkap egy fenyőtobozt és megiramodik. Légies, karcsú teste szinte úszik a levegőben, a többiek pedig utána erednek. A legjobban Bandi és Ella bírja az iramot, Kyle és River csak ímmel-ámmal követi a száguldozókat, Bajkál pedig, a mi drága, nyugdíjas főnökasszonyunk már csak a szemével követi a hajszát. Breki viszont bírná az iramot, de Breki hangulatember - akarom mondani kutya -, és csak, ha úri kedve úgy hozza, akkor kapcsolódik be a többiek játékaiba. Az a bizonyos úri kedv pedig ritkán hozza úgy. Ella külön mutatvánnyal is kedveskedett ma a Macskavár népének: ellopta Anita egyik csizmáját. Semmi áron nem volt hajlandó visszaadni, fogócskázni hívott minket a mozdulataival: Gyertek, vegyétek el, ha tudjátok! Nem tudtuk. De minden csoda 3 napig tart, és egyszer csak a csizma - megfogyva bár de törve nem - ott hevert az éléskamra előtti asztal alatt.  Amint azt az előző blogban említettem, Ella hajdanán megette a szemüvegem egyik felét, amiből azt a következtetést vontam le, hogy szeret, mert a másik felét meghagyta. Anita most hasonlóképpen érezhet, bár nem kérdeztem meg efelől. Már mind pihenőben vagyunk, korán kezdtük a napot, elfáradtunk. Holnap folytatjuk!