Várakozás

Legelőször is: mindenki jól van. Három vendégünk van: Kira, Brauni és Ödön. Kira többnyire kint van és Brekivel őrjáratozik a kertben. Rengeteget futnak, és ha alkalom nyílik, vadul megugatják a szomszéd birtok kutyáit. Ha kint van, Ödön is velük tart. Ödönkéről korábban írtam, hogy kicsit tartózkodóbb lett, mintha benőtt volna a feje lágya, de szerencsére nem, visszatelált régi önmagához, rengeteget játszik, szévészként száguld keresztül-kasul a kertben, szóval újra a régi! Reméljük, kirág még valamiből valami szépet, amíg itt van. Brauni mindenki kedvence. Ez a csöppnyi kutya mindenki szívébe belopta magát, kicsikkel-nagyokkal önfeledten játszik, nem fél egy cseppet sem, de nincs is neki mitől, mert minden nagyobb kutya finoman nyúl hozzá, óvja-védi.
Másodszor: mindenki mintha várakozna. Van, aki még több, még húsosabb vacsorára, van, aki simogatásra, van, aki a szentestére. A szentestére várakozók járnak a legjobban, mert akkor biztosan van simogatás is, húsos vacsora is és szenteste is. Plusz lesznek még ajándékok is, de erről egyelőre senki sem tud semmi konkrétat. Az állatoknak mifelénk a télapó hozza az ajándékokat, de az idén annyi dolga volt - isten tudja, hol-merre kódorgott a városban -, hogy nem volt ideje benézni a Macskavárba. Na de sebaj, ha nem jön a télapó, annál inkább jön a Jézuska! A Jézuska ajándékai azonban titokzatosabbak, elvontabbak, akárcsak ő maga, képzelőerő kell hozzá! A télapóhoz nem kell. Mert a Mikulás  pont olyan, mint mi leszünk deli nagyapa korunkban, ha eliszkol az eszünk és talpig piros ruhába öltözünk. A puttonya  meg olyan, mint egy szüreti puttony, amiben szürkebarát helyett mindenféle játékokat cipel. Ezeket régebben belegyömöszölte a kiscsizmákba, kiscipőkbe, a modern korban azonban már nem vesződik ilyesmivel. Klónozta magát, végtelen számban és alakban rendezvényeken osztja a cuccot. Szóval a télapóhoz nem kell semmilyen képzelőerő, annál inkább a Jézuskához, mert Jézuska jóval bonyolultabb, mint lappföldi kollégája. Jézuskának ugyanis nincs testi mivolta, nincs puttonya, egyszerűen nincs fizikai dimenziója, viszont erdőnyi karácsonyfát cipel, ráadásul feldíszítve. Semmiképpen sem lehet azonos a betlehemi gyermekkel, mert csecsemő nem tesz ilyet, még ha apai ágon a szentléleké volt is. De akkor ki ő? Maradjon ez a mi problémánk, magyaroké és pár környető országé, mert más országokba mások hordják ki az ajándékokat.  Az én kedvenceim az izlandi Jolasveirnal és haverjai, akik kivétel nélkül nagy bajkeverők, de mindenekfelett Jólakötturinn, a karácsonyi macska, aki karácsony környékén a falvakat járta és megette azokat a gyerekeket, akik nem kaptak új ruhát az ünnepek előtt.
Talán Minyonnak tetszeni fog ez a változat, de Bajkál és Breki tud valamit a mi karácsonyunkról. Amikor szenteste kigyúlnak a fények a ház előtti nagy fenyőfán, a kutyák odagyűlnek és a puha, száraz tűlevelekre heverednek. Tudják, érezik, hogy van ott valami, amit vigyázni kell. Nem olyan régen még hárman őrizték a ragyogó fát: Bajkál, Breki és... India.